A bringások éjszaka közepén, nem ritkán éjjel kettőkor rajtoltak. Ilyenkor többezres tömeg vette őket körül, a sportágnak volt már akkora presztízse, hogy a célban akár 20-22 ezer ember is várhatta a hősöket, amint elgyötörve, több mint fél napot a nyeregben töltve szépen lassan egyenként begurulnak, vagy ha épp valami technikai baki akadt (például eltört a bringa félúton), befutottak, begyalogoltak a célba. Az az egyszerű üzleti elgondolás, hogy versenyekkel népszerűsítsék a laptulajdonok saját kiadványaikat – mert mint afféle korabeli daily soapot, a verseny állását követték nap mint nap - nagyon is sikeresnek volt tehát mondható.
 |
| Rajt előtti készülődés (becsekkolás esetleg útvonalmustra) - 1914 |
Szóval próbáljuk elképzelni, hogy rajt- és célállomás között még csak alig-alig állnak nézők az utak mentén, nem figyelik odahaza a tévés közvetítést, hogy aztán kifussanak az utcára, integetni kedvencüknek. Nem költöznek fel napokkal az ominózus szakasz előtt lakókocsikkal vagy sátrakkal a leghírhedtebb emelkedőkre, nincsenek is hírhedt emelkedők, a legendák még csak most születnek, nem kis részben persze az arról szóló hírlapi beszámolóknak, a jó sztorikra ügyesen ráérző újságíróknak köszönhetően.
 |
| François Faber 1909-ben, a negyedik szakaszon, láncok nélküli bringával. A lovas sztori az ezt követő napon volt. |
Nincs útlezárás, nincsenek a versenyt problémamentes lebonyolítását biztosító tucatnyi önkéntes motorosok, autósofőrök, sem minden útkereszteződésben egy fazon, aki integet, merre kell kanyarodnia a mezőnynek. Útközben nem nagyon vannak operatőrök, fotósok, akik végig dokumentálnák a versenyt, de még csapatkocsi-karaván (bár csapatok és szponzorok már vannak, éppenséggel olyan cégek, amelyek a 20. század folyamán autógyártókánt váltak elsősorban ismertté) sem nagyon, sem frissítőállomás, út mentén szervezetten álló segítők, akik ha kell, pótkerékkel, ha kell pótbiciklivel (!), ha kell kajacsomaggal álldogálnak az út mentén, szinte másodpercre pontosan kiszámítva, hol is kell állniuk.
Csak a kerékpárosok és az út. A hegyek. És akkor elindul a hőskori hős bringás, fel a hegyre, amerre amúgy ugyanúgy élnek emberek, teszik a mindennapi tennivalójukat, mint mindenhol máshol, teszem azt, egyik faluból átkocsiznak a másikba, mert ott van dolguk. Képzeljük el a Pireneusokat (na jó, azt csak 1910-től) vagy az Alpokat párás-ködös időben, ahogy ott küzd a bringás teljesen magára hagyatva, és akkor a semmiből feltűnik egy ló. Vagy képzeljük el a parasztot, aki nekiindult a napi tennivalóinak, szekérre ült, gyí,te lovam, gyí, és a ló előtt egyszer csak feltűnik a semmiből egy két keréken guruló emberi lény.
És akkor a ló lerúgja az embert a bringáról.
De éppen akkor sehol egy fotós, sehol operatőr, szelfiző néző, a hírlapíró sem feltétlenül megy fel a hegyre, még ha tudósít is a versenyről. Vajon hány ilyen eset eshetett meg annak idején a hősidőkben? Hány olyan baleset, ami ma már abszurdnak hat, épp a ma már magától értetődőnek tekintet körítés, a szervezett körülmények miatt? Olyan sztorik, amik a képi dokumentáció hiánya miatt csak történetekként, mesékként, legendaként (és itt most a szó eredeti jelentésére - olvasnivaló - utalnék) élnek tovább?
 |
| François Faber 1912-ben |
Az 1909-es Tour de France a verseny történetének legrosszabb időjárási körülmények között zajló eseménye volt. Kánikula, közel negyven fok, aztán eső, sár, meg szél, állítólag minden idők leghidegebb Tourja is volt egyben, és akkor még jön egy ló is, ami lerúgja a versenyben öt egymást követő szakaszt megnyerő bringást (ez a rekord azóta áll fenn), aki aztán mégiscsak beér (ominózus szakasz volt a versenyen az 5, a bringás számára pedig negyedik megnyert szakasz a sorban), majd végül az az évi Tour de France-t is ő nyeri meg. (Állítólag a hatodik szakasz után kérték a szervezők, fogja kicsit vissza magát, hogy izgalmas maradjon a verseny, a hetedik szakaszt így éppenséggel a féltestvére nyerte meg. Érdekes infó még, hogy akkoriban nem időben, hanem pontokban számolták az összetettet.)
 |
| Faber a fronton |
Ez a hőskori szuperhős François Faber (1887-1915) volt, statisztikailag az első külföldi, mivel luxemburgi állampolgársággal rendelkezett, bár Franciaországban született, és a francia idegenlégió katonájaként vesztette életét 1915-ben. Halála is legendás: a róla fennmaradt egyik történet szerint épp táviratot kapott arról, hogy lánya született, örömében ugrálni kezdett a lövészárokban, így eltalálta egy német golyó. Másik lehetőség – és ez a szélesebb körben elfogadott sztori -: sebesült bajtársát próbálta meg a senkiföldjéről a lövészárokba vonszolni, akkor találták el.
Források:
François Faberről a wikipedián
1909-es versenyről
François Faberről a BikeRaceInfo-n (képek!)
Graham Healy: The Shattered Peloton. Breakaway Books, Halcottsville, New York, 2014
Kapcsolódó:
Peloton mesék: az első sárga trikó
Források:
François Faberről a wikipedián
1909-es versenyről
François Faberről a BikeRaceInfo-n (képek!)
Graham Healy: The Shattered Peloton. Breakaway Books, Halcottsville, New York, 2014
Kapcsolódó:
Peloton mesék: az első sárga trikó
